Furcsa szerzet az ember,hisz legtöbbünk mindig valami mást szeretne mint ami van, állandó keresgélés, újítani vágyás jellemzi a fajtánkat. Nincs ez másképp a vadászoknál sem, állandó keresgélés az új vagy éppa régi kaliberű lőszerek – fegyverek között, kitalálni, hogy miképp fog viselkedni a vadban, milyen az ölőhatás, van – evér, jó lesz -e közelre vagy adott esetben messzire.

Sokszor előfordul, hogyegy megbízható fegyver tulajdonosa, aki már régóta vadászik azadott lőszer – fegyver párossal, egyetlen rossz tapasztalathatására – hibázás, sebzés – elfelejti a sok pozitívélményt, és azonnal kételkedni kezd, másik lőszert keres, vagyakár másik puska vásárlásán is gondolkodik. Szerintem ez nembaj, ebből fog kialakulni aztán az a tapasztalat amelyik birtokábanmindenki megtalálja előbb – utóbb a neki legmegfelelőbb puskáta számára legmegfelelőbb kaliberben. Legelterjedtebb éslegismertebb a forgó – tolózáras rendszer, zárolás a csőbenvagy a tokban történik, a lőszer betöltése kivehető vagy belsőtárból történik a zárdugattyú előremozgása közben.

A zárolás két vagy három nagyméretű, illetve több kisebb méretű zároló szemölcs segítségével jön létre, melyek a búvárdugattyún találhatóa kés a számukra kialakított nútokba befordulva masszívan összezárnak, lövés közben a töltényűrben fejlődő nyomásnem tudja hátramozdítani a hüvelyt. Előnyük az egyszerű felépítés, könnyű tisztíthatóság, kevés meghibásodási lehetőség. Vadászatnál a gyors ismétlés, a tárkapacitás függvényében több lövés leadásának a lehetősége, valamint a továbbépítésre ezek a rendszerek a legalkalmasabbak.Továbbépítésen értem az esetleges pontosabb cső, a finomabb sütés, másik agyazás utólagos rászerelését. Az egyenes húzású rendszerekné lhiányzik a zárdugattyú vagy zárfej elfordulása, ezáltal az ismétlés gyorsabbá válik – legalábbis elméletben, és sok gyakorlás után.

A billenő csövű fegyverek külön kasztot alkotnak, presztízsük nagyobb, áruk is magasabb, gyártási technológiájuk összetettebb, vadászati felhasználhatóságuk kevésbé általános. Mit is értek ez alatt– az egylövetű gavallér puskák nagyon szépek és pontosak, egy hegyivadászát vagy cserkelés jól áll nekik, de nem javasoltak egy terelő vagy hajtóvadászaton, után keresésnél stb. minden olyan szituációban hátrányban vannak ahol fontos lehet a gyors ismétlés. A két vagy több csövű billenők tapasztalt kezek bevalók, hamar össze lehet keverni, hogy éppen most melyik csöve tis fogom elsütni, viszont egy puskával megoldható több vadfajvadászata is. A csövek összelövése gyárilag megtörténik,lőszerváltásnál jól jöhet az állítási lehetőség, de gondoljunk bele hogy állítás közben valamelyik irányba feszítjüka csöveket egymáshoz képest, lövés leadásakor pedig ha csak az egyik csövet sütjük el, az ott fellépő hőtágulás hatássa llehet a másik pontosságára.

Alsó kulcsos fegyverek jellemzően csőtárasak, a lőszerek egy második,,csőben”vannak betárazva, kis gyakorlással gyors ismételt lövések leadására alkalmasak. Az USA-ban nagyon elterjedtek de az európai replika gyártók is sokat értékesítenek belőlük. Amíg meg nem szokjuk ügyelnünk kell, hogy ismétlésnél oda ne csípjük az ujjunkat a szerkezetet működtető kar és az ágyazás közzé. A lőszerek egymás mögött helyezkednek el a tárban ezért nem használhatunk hegyes lövedékeket – újabban, a puha műanyag hegyek korában ez már megoldható – mert a lövés közben egymáshoz ütődő löszerek berobbanhatnak.

Előágyszános – pumpás golyósfegyverek, a klasszikus fegyverek kedvelői idegenkednek ezektől a praktikus kialakítású és hatékony rendszerektől. Kis megszokásután jól rá lehet érezni a lövésekre, szinte egy félautomatafegyver sebességével indulhatnak a lövések anélkül hogy lekellene vennünk az irányzékot a célról.