Nagyon erős a mezőny, az orosz, ukrán, belorusz, kazah, észt, cseh, szlovák, belga, holland, német, osztrák, szlovén, portugál, izraeli, amerikai és magyar résztvevők összesen 77 két lövészből álló csapattal vettek részt, tehát összesen 144 induló vágott neki a megmérettetésnek.Mi magyarok három csapattal indultunk, az RSZKK rendőrségi csapatát Nagy Sándor és Gerendai Gábor lövészek és Paskó Ferenc koordinátor-tolmács képviselte, a katonai csapat Seres László veterán, Tógyer Imre tartalékos, illetve a terror elhárítási központ aktív állományából indult egy csapat + egy koordinátor, nevüket a rájuk érvényes szigorú biztonsági szabályok miatt nem tehetjük közzé.

Hétfőn reggel indultunk a 400.km útnak, délután 15:00 eligazítás, technikai értekezlet, 17:00-tól 19 00-ig belövési lehetőség. A belövés során kiderült, hogy a néhány nappal korábban összerakott és a 100 m nulla és 300 m ellenőrző lövéssekkel lepróbált fegyverem ezen a lőtéren 2 klikk magas és 3 klikk balos az otthoni értékekhez képest. Mivel nem egy folyamatosan használt, megbízható nullám volt, ezekre az értékekre állítottam a távcsövet, és vártuk a másnapi kezdést. A többieknek jó volt az eddig használt beállítás nem kellett hozzányúlni a technikához..Másnap, kedd reggel a megnyitó után 4 squad ra osztották a mezőnyt, és meghatározták, hogy melyik squad hol kezd a 4 pálya közül, illetve hogy milyen sorrendben mozgunk a pályák között.

Már a megnyitó során feltűnt két létrás tűzoltóautó, amelyek a negyedik pálya mellett által szalagokkal lekordonozva. Ezekkel a létrákkal hamarosan közelebbi ismeretségbe is kerültünk, ugyanis a mi squadunk a 4 pályával kezdett. Először, amikor nekiálltak kitolni a létrákat még nyugodtan bámultunk, aztán amikor már bőven 20 m fölötti magasságban jártak kezdtük vakarni a fejünket és találgattuk, hogy mit találtak ki a rendezők. Nos, a feladat így nézett ki, a lőállástól 130 m re egy betonvasra rászalagozva egy lövésre felrobbanó „pukkancs „ kb 2,5 cm széles és 5 cm magas, amire hármat lőhettél maximum.Ha nem lőtted el háromból és a társadnak maradt még lövése besegíthetett, de akinek nem volt találata a pukkancson nem mehetett tovább a feladaton. Lőállásból fel, irány a létra, ahol 25 méter magasan egy szalaggal jelölték azt a fokot ahonnan lőnöd kellett, 100 m en egy maszkos fegyveres volt a cél, fejen a találati zóna kb 5 cm x 8 cm, 1 lövés.

A másik cél 200 m volt, kicsinyített mellalak, különböző értékű találati zónákkal, 4 lövés, a teljes végrehajtási idő 5 perc, a helyszög 20-35 fok között, a rendezők szerint 50 fok. Ahogy haladtál feljebb a létrán, minden mozdulatra egyre jobban kilengett, a tetején már nagyon óvatosan kellett mozogni hogy rajta tudj maradni a célon.A hab a tortán a biztosítás teljes hiánya volt, mikor rákérdeztek az volt a válasz hogy speciális képzésű lövészek lőnek a versenyen, mindenki oldja meg ahogy tudja.Az időjárás ezen a hegyek közötti területen nagyon szeszélyes volt, naponta többször is bőrig áztunk, aztán néhány perc múlva ragyogva sütött a nap, folyamatosan váltakozó erősségű és irányú szél fújt, az imbolygó alumínium létra esőtöl nedves fokain lépdelve 25 m magasságban rendesen markolásztam a korlátot, nem éreztem magam túlzottan biztonságban.

A szervezés átgondolatlanságának első jele akkor ért amikor balos lövészként felértem a létra tetejére, fegyvert a lőállásba tettem, keresem a célt és a mozgási tartomány legszélén, már teljesen kitekert felsőtestel és elfordított fegyverrel tudtam csak megcélozni az első, 100 m célcsoportot! A második célcsoport még jobban balra volt tolva, konkrétan nem tudtam célra tenni a fegyvert mert nem tudtam annyira kifordulni. A jobbkezes lövészeknek is gondot jelentett a célzás, bal vállból egyáltalán nem láttam a célomat. El kelett fordítanom a fegyveremet 90 fokkal oldalra és így próbáltam lőni, de még így sem láttam rendesen a célt, Bosszúsan másztam vissza, de mivel soha nem szoktunk reklamálni eszembe sem jutott hogy panaszt tegyek a rendezőknél, azért ezt később már bántam, hiányoztak azok a pontok, vagy legalábbis a lehetőség hogy pontokat szerezzek.A társaimnak sikerült értékes pontokat lőniük, legalább ennek örülhettünk.Miután ezen a pályán végeztünk, átmentünk az 1 számú pályára, ahol szintén érdekes feladatok vártak ránk. Első feladat,ülő pozíció, két db fém cél 200 és 350 m en, 60 másodperc alatt célonként 1 lövés,csak fegyverszíjat lehetett használni.

Második feladat fekvő pozíció, három cél, 10 m en kb 1,5 cm átmérőjű kör, 130 m en kb 8 cm átmérőjű gömb alakú bombácska, ami csak akkor robbant, ha a középső, kb 2 cm átmérőjű részt eltaláltad, illetve 525 m en egy 50x80 cm fém popper, célonként 1 lövés, végrehajtási idő 2. perc. Harmadik feladat fekvő pozíció, közeli célok, 20 -35 m között, 1-2 cm körüli találati zónákkal,és csak a tiszta találat ért pontot, bárhol érintetted a zóna szélét, 0 a feladat. Volt fogpiszkáló 45 fokban, hurkapálca függőlegesen, és a legnehezebb feladat két cd lemez felfüggesztve egy karra és egy elektromos motorral meghajtott tengelyen folyamatosan körbe forgatva.A karok hossza nem volt egyforma, aszimmetrikus pályán keringtek, ráadásul egy táblával kitakarták egy jó nagy részét a megtett útjuknak, a felbukkanás után azonnal lőnöd kellett, nem volt idő a célzásra. Összesen 11 cél, 11 lövés, de közben pozíciót is kellett változtatnod. Ha hibáztál a lövéseddel bármely feladatnál akár 3-4 mm is, elég volt hogy ne adják meg a találatot.A végrehajtási idő 5 perc.





Ezeket a feladatokat mindannyian jól meglőttük,elég szépen gyűjtöttük a pontokat, még a körbe forgó CD t is mindketten meglőttük.A pályát csak a második nap reggelén tudtuk befejezni, épp előttünk fújták le a lövészetet első nap este 19 00 kor.Tehát második nap reggel, az első pálya meglövése után átmentünk a második pályára, ahol kiderült hogy végrehajtunk 3 feladatot, aztán átmegyünk a 3 pályára, ott is lövünk 3 feladatot, aztán vissza a 2 pályára, ott ismét három feladat, majd vissza a 3 pálya, ismét 3 feladat.Ezt leírni egyszerű, de a szervezésből adódó rettenetes hosszú várakozási idők miatt – volt hogy 4 -5 órát vártunk mire sorra kerültünk egy pályán, igazi mesterlövész feeling uralkodott el a résztvevőkön, hosszú várakozás után hirtelen minden felgyorsul és gyors feladat végrehajtás következett - mindenki csak a harmadik nap reggelén tudta befejezni ezeket a feladatokat.

A 2-3 pálya nagyon hasonlóan volt berendezve, csak más távolságokon, 150, 200, 300 méteren elektromosan felemelkedő és elfekvő célok voltak kihelyezve, 400 és 500 m en kézzel kellett a táblákat felállítani. A közelebbi célok túszos céllapok, váltakozva fekvő és ülő pozícióból kellett lőni,, kicsi találati zónákkal, a távolabbiak geometriai ábrák illetve körkörös értékelésű célok voltak. A végrehajtási idők 1 perc és 4 perc között változtak, a legkevesebb lövés 3 a legtöbb 8 volt / feladat. Ide kívánkozik egy megjegyzés, ami tanulságul szolgálhat a későbbi versenyekre : a feladatok között arányaiban sok volt az ülve, egy fegyverszíjat és egy lő zsákot használva végrehajtott feladat. Az éles szitukban, ahol a lövésznek 100% biztos lövést kell leadnia, és vállalnia kell az esetleges hibázásból adódó következményeket, valószínűleg soha nem tenne lövést ilyen pozícióból, viszont harctéren, ahol a sebzés is eredmény és más támaszték nem áll rendelkezésre, eredményesen lehetne így is lőni.Egyértelműen hátrányban voltunk ezeknél a feladatoknál, mi keveset gyakoroljuk és akkor is inkább közelebbi célokra, míg volt olyan csapat ahol a lövészek kifejezetten jól lőttek ülve is. 

Kicsit a hazai pálya „lejtésének is betudható a sok ülő feladat, a csehek ezeket jól lőtték.

Viszont az eredményeket végignézve megállapíthatjuk hogy a fekvő pozícióból, akár nagyobb távolságokon a magyar versenyzők a legjobbak között teljesítettek, pedig a felkészülésünk igencsak elmarad a top csapatoktól, főleg a keleti blokk országainak lövészei – saját elmondásuk szerint – 500- 1000 lövés között lőnek HETENTE, és ez teljes éven keresztül érvényes.

Összehasonlításul egy sokat gyakorló, és precíziós – taktikai versenyeken induló magyar sportlövész max.2500 – 3000 lövést lő ÉVENTE, a hivatásos állomány pedig - tudomásom szerint - még ennél is kevesebbet.A befejező feladat mindenki számára 670 m en kitett, körös értékelésű lőlapok voltak, 5 lövés 4 perc alatt.Nehéz volt meghatározni hogy mit állítsunk oldalra mert a lőállásoknál minimális volt a szél, de a fák ágai azért csak meg- megmozdultak, de végül megoldottuk a feladatot, nem tökéletes de vállalható pontszámokat értünk el ezen a pályán is.Az esti eredményhirdetés sajnos megkoronázása volt a versenyen végig tapasztalható fejetlenségnek, nem megfelelő személyek kihívása majd visszaküldése, valami érthetetlen módon cseh versenyzők szponzorok általi díjazása, de senki sem értette hogy milyen feladatért és miért ők nyerték az adott díjat, teljes volt a káosz.

Amikor a csapatverseny nyerteseit szólították a harmadik és második helyezettek kaptak ajándékot is, az első helyezett viszont nem,- valószínűleg elfelejtették odaadni nekik, az asztalon ugyanis voltak még ajándékok és még sok hasonló, már nekünk is kínos, látványos kínlódás volt az egész ceremónia, mindenki megkönnyebbült amikor véget ért. A záró bankett bőséges svédasztalos vacsora elfogyasztásával ért véget, de furcsa mód végig tapasztaltuk hogy bármennyire is jól néz ki valamelyik étel, az számunkra teljesen ízetlen volt, nem bírtunk felfedezni egyetlen olyan fogást – és ez vonatkozik a verseny teljes 3 napjára - ami igazán ízlett volna. Valószínűleg a megszokott magyar konyha bőséges íz kavalkádja után volt kicsit ingerszegény a cseh gasztronómia.

Összefoglalva a verseny tapasztalatait : jók a magyar lövészek de lényegesen több gyakorlás kellene a stabil, top eredmények eléréséhez, főleg az ülve, térdelő, álló szabadkezes feladatoknál, illetve kidolgozni mindenkinek a saját technikáját és azt gyakorolni, ugyanis testalkattól függően mindenkinek más lehet a megfelelő pozíció. Láttam olyan csapatokat ahol a felső ruházatba bele volt várva az a hámrendszer amire rácsatolta a fegyvert, és olyat is hogy gyakorlásként 15 – 20 percet!!! tartotta célra a fegyvert és gyakorolta az elsütést ülve a lövész a feladat előtt.. Megfigyelhető volt a profi együttműködés csapaton belül, mivel a párok egymásnak segíthettek az eredményesebb lövész folyamatosan kapta az infót a társától, mindent alárendelnek a minél jobb eredmény elérésének.A hasonló versenyek rengeteg tapasztalatszerzésre adnak lehetőséget, csak remélhetjük hogy minél több nemzetközi taktikai versenyen vehetünk részt a későbbiekben is.

Tógyer Imre