A három rutinos versenyző mellett Tibi és Feri frissen kerültek a csapatba, első versenyük volt ez, sohasem lőttek még ilyen távolságokra. A verseny ugyanaz volt mint elmúlt évben, 300, 600, 800 m en kitett céllapokra lőttünk max 8 lövést, ebből az 5 legjobbat értékelték.Aztán volt adott időn belül 600 m re kitett céllapra ki tudja a legtöbb pontot meglőni versenyszám, forgó toló záras fegyverrel 120 s, félautomatával 30s volt a lőidő.

Természetesen most sem maradt el a fém párbaj, itt 910 m re kitett célokra, max 5 lövés, aki hamarabb meglövi az ment tovább a következő körre. Ezt a versenyszámot vártam leginkább, a fegyvert is úgy választottam ( – 7 Rem Mag - nem pontlövő kaliber de nagyon pontos, kis visszarúgás – 8 kg fegyver + csőszájfék ) hogy nagy távolságon is elég energiával bírjon a fémek ledöntésére és a szél változásaira is kevébé érzékeny.

Induláskor csúszós, fagyos utak vártak bennünket ezért úgy döntöttünk hogy autópályán megyünk, hoszabb de biztonságosabb útvonalon. A közel 800 km megtétele után délután 17 00 órakor értünk a szállodába, egy kellemes esti beszélgetés, sörözés után fáradtan dőltünk az ágyba. A társaság kiegészült a szlovák és lengyel lövészekkel is, régi ismerősök sok közös témával és versenytapasztalattal, kiváló technikával, velük mindig komolyan számolni kell a végeredményeknél.

Ezt a versenyt a legtöbb társunk már főleg a LongShot versenyre való felkészülés első tesztjének tekintette, és nagyon felkészültek, az elért eredmények ezt alá is támasztották. Részemről inkább egy kis év kezdeti bemelegítésként kezeltem, ugyanis nem azzal a fegyverrel indulok, mint amelyikkel ezen a versenyen lőttem.

Pénteken edzésnap volt, lehetőséget kaptunk hogy mindhárom távra lőjünk 10-10 perc lőidőt, majd kimentünk és leértékeltük.Az időjárás nem volt nagyon szélsőséges, magas páratartalom, minimális szél, 0 -2 C hőmérséklet, vakítóan fehér hó, de a nap végére mégis kezdtünk átfázni, jól esett a meleg vacsora és a forró zuhany. A ballisztikát bizony módosítani kellett az itthon számolt értékekhez képpest, de a gyakorlási lehetőség folytán mindannyian többé kevésbé be tudtuk lőni magunkat az adott távolságokra, de 915 m re nem volt kint cél, ezért kissé aggódtam a másnapi versenny miatt. Tibi és Feri eleinte szenvedtek a távolságokkal, de a végén már mindenkinek volt lövése a táblába – igaz Tibornak már főleg kulcslyuk alakúak, a Steyr rövid csövéből a Norma Diamond Line lassan indul, 800 m en már instabillá válva össze vissza forog a levegőben, ezért legtöbbször keresztbe fordulva üti át a célt, jellegzetes nyomot hagyva a papíron.

A másik véglet Máté Pista barátunk 800 m en 5 lövésből lőtt kb 5 cm!!! szórásképe volt, mind a belső tízesben, ami már előre jelezte a másnapi várható eredményeket. Árpi, Wili, Tomi, mind jókat lőttek, nekem viszont nem nagyon sikerült egy ponton tartani a lövéseimet, nem voltam túlzottan elégedett.Szombat reggel az időjárás majdnem ugyanaz volt mint előző nap, 40 – 45 lövész jelent meg a kezdésnél, és egy rövid eligazítás és biztonsági szabály ismertetés után elkezdődött a verseny.

Az előző napi ballisztikát mindenki a saját intuíciói alapján módosította, aztán a 300 m táblán, ahol még látszottak a lővések, 1-2 lővést feláldozva lehetett tesztelni hogy tényleg ugyanaz minden mint előző nap. Én is így tettem és megnyugodva tapasztaltam hogy ugyanott vannak a lövések.

600 és 800 m en már csak a lövedék haladása során keletkező légörvény alapján tudtam saccolni hogy hova lövök, úgy tünt hogy az oldal rendben van, kb középre lövök de a magasságot nem érzékeltem. Az értékelés egy kisbusz belsejében történt, aki tehette az ablakon keresztül figyelte az eredményeket, így már sejtettük hogy Pista és Árpi,nagyon jót lőtt, Wili is jót de nem volt elégedett, én pedig nem tudtam, nem akartam magam stresszelni, megvártam míg kiadják a lőlapokat.

Kb 13 00 körül megkaptuk a lapjainkat és örömmel láttam hogy a reális elvárásaimnál jobbat lőttem, 300 m en maximális 50 pont, 600 m en 44 pont, 800 m en 42 pontot értem el, ezzel 6 lettem a sport kategóriában, kellemesen meglepődtem.

Pista barátunk aki szlovákiai magyar, 147 ponttal megnyerte a kategóriát, Wili a másik szlovákiai magyar lövész 5 lett, Árpi második lett a taktikal kategóriában 143 ponttal, 1 pontal lemaradva a szlovák lövésztől aki megnyerte a versenyt. Gál Tomi a 600 m en sikeresen eltekerte a céltávcsövét, ezért ezen a távon 0 pontot elérve lecsúszott a jó eredményről. Tibi kiváló 130 ponttal benne volt az első tízben, Ferinek még meg kell barátkoznia a puskájával és a ballisztikával de mindkettőjüknek jár az elismerés.

Mindenki megnyugodott, aztán délután kezdődött a párbaj, ami ismét nyomott egy adag adrenalint a szervezetünkbe. Kisorsolták a párokat, én az elejére kerültem 11 számmal ép Dóka Tibivel lőttem először. Mivel neki már 800 m en is voltak gondjai a lassú lőszerrel már csak becsületből lőtte végig a 910 m es távot, én pedig nagyjából be tudtam állítani a szelet és a magasságot. A második körben már jól ment, de nagyon kellett igyekeznem, jól lőttek a többiek is, gyorsak és pontosak is voltak. Ha nyugodtan lőttem 3 lövés 3 találat volt az arány, de többször is hibáztam és csak a gyorsaságomnak köszönhetem hogy 1-2 másodpercel előbb lőttem le az utolsó célt mint az ellenfelem.

A döntő sorozatban egy lengyel lövész ellen kétszer is hibáztam, a nagy kapkodásban akadályom is volt, mégis sikerült az utolsó pillanatban legyőznöm az ellenfelet és megnyerni ezt a versenyszámot.

A mérlegünk kiváló volt, soha roszabb eredményt ne érjünk el hasonló versenyeken, talán a házigazdák mosolya sem volt igazán őszinte a búcsúzásnál, de reméljük jövőre ismét találkozhatunk és revansot vehetnek rajtunk – de ezt nem fogjuk konnyen adni, ezt megígérhetem.

Tógyer Imre
www.proshooting.hu